Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Teleltetés

 

Sok teknősfajt egyáltalán nem szabad teleltetni, mivel természetes körülményeik között nincsen olyan hideg idő, amely alatt hibernálódhatnak. Van néhány olyan faj is (pl. ékszerteknősök), amelyek megvannak teleltetés nélkül (nem lételemük), de képesek hibernálódni is. Ezek a fajok nagyon jól tudnak alkalmazkodni a környezethez, így elég nagy területen elterjedtek. Így például az ékszerteknőst csak akkor teleltessük, ha szaporítani akarjuk őket. Mivel a hibernálódásból felkelve nagyobb kedvet éreznek a szaporodáshoz, ezért tavasszal fogják lerakni a tojásaikat. Ha nem teleltetjük őket, akkor az év bármely szakában lehet számítani tojásrakásra. 
Vannak olyan fajok is, amelyek igénylik, sőt teleltetés nélkül nem tudnak hosszan élni. Viszonylag könnyű eldönteni, hogy melyik teknőst kell teleltetni, melyiket nem (vagy csak fakultatívan). Egyszerűen meg kell nézni a térképen a természetes élőhelyeiket, és ezek alapján könnyen besorolhatjuk a teknősünket a telelők, nem telelők vagy az "is-is" osztályba.


A teleltetés lényegében abból áll, hogy az állatokat október végétol április elejéig egy sötét, hideg helyre tesszük, ahol nincs nagy hőmérsékletingadozás (kb. 5 °C körüli hely).Fontos, hogy csak az egészséges és a már 10 cm-nél nagyobb teknősöket teleltessük. A teleltetés a következő lépésekből áll:


Koplaltassuk az állatot egy hétig, hogy a béltartalmuk biztosan eltávozzon. Tegyük a teknőst egy olyan akváriumba, amelynek a vízmagassága nem nagyobb, mint a teknős páncélmagassága. Hogy elkerüljük a gombásodást, tegyünk egy kevés konyhasót a vízbe. Az akváriummal együtt tegyük a teknőst egy sötét, hideg helyre (pl. a pincébe), amelynek a hőmérséklete 4 és 7 °C között van. A vizet cseréljük le 3 hetenként. Rendszeresen ellenőrizzük, hogy az állat még alszik. Ha a teknős felébred, akkor tegyük vissza a rendes akvaterráriumába, és kezdjük el rendszeresen etetni (először a kedvencét adjuk neki). Teleltetés után fokozottan figyeljünk a teknősünkre, ugyanis ekkor szoktak párosodni. Ha azonban több nőstényt is tartunk, előfordulhat, hogy vetélkedni fognak egymással, és kisebb-nagyobb sérüléseket is szerezhetnek ebből kifolyólag. Minden évben sok nőstény hal meg a vetélkedés okozta sérüléseik miatt.


Ilyenkor két dolgot tehetünk:

Rendszeresen vizsgáljuk a teknőseinket a párosodási időszak alatt. Ha horzsolásnál nagyobb sérülést szenvedne az egyik nőstény, akkor el kell kezdeni kezelni a sebét. Ha az egyik nostény teknősünk túlságosan agresszív, akkor lehetoség szerint szagtávolságon kívül különítsük el azt. Így felesleges stressztől szabadíthatjuk meg magunkat és teknőseinket is.